Nagyon ritkán ettem finom túróscsuszát. Mind száraz volt, épp csak egy kis túró díszelgett a tetején. De miután nagyon szeretjük, kikísérleteztem egy igazán finom, ahogy Édesem mondja, szottyos csuszát.
Próbáljátok ki így, nem fogtok csalódni!
Nagyon ritkán ettem finom túróscsuszát. Mind száraz volt, épp csak egy kis túró díszelgett a tetején. De miután nagyon szeretjük, kikísérleteztem egy igazán finom, ahogy Édesem mondja, szottyos csuszát.
Próbáljátok ki így, nem fogtok csalódni!
Úgy tűnik, napjaink és étkeink az olasz konyha körül forognak.
Még mindig kemény fagyok vannak, megunhatatlanul jöhetnek a forró, kiadós levesek.
Tegnapi receptemben csak átabotában írtam a raguról. Úgy illik, hogy bejegyzésbe illesszem a magam verzióját. Nem mondom, hogy ez az autentikus, de ki tudja megmondani, melyik az.
Nem köntörfalazok, halovány lila segédfogalmam nem volt, mi lesz a mai vacsora. De rajtam aztán nem fog ki egy kis tanácstalanság. De nem ám!!!
Utálok bő zsiradékban sütni. Az egész házban terjeng a zsírszag, hiába szellőztetek. Épp ezért úgy gondoltam, a sütőben nyeri el végleges formáját keszegpárunk.
Vége az ünnepeknek. A sok húsos étel után jól esik egy forró zöldségleves, pláne ezen a zimankós, havas délutánon.
A téli időszak nagy kedvence a cékla. Szerencsére sokféleképp elkészíthető, olcsó zöldség.
Amit most hoztam, nagyon jól illik sültekhez, rántott szelethez, de magában fogyasztva is kellemes.
Tudom, tudom, újév napján lett volna esedékes ezt megsütnöm, de annyira jóllakottak voltunk az elmúlt hét étkeitől, hogy mára maradt ennek elkészítése.