Kinn fagyos, zúzmarás a táj. Mi sem esik jobban, mint egy forró marhagulyás, hozzá Édesem keze által készült kovászos cipó. Még langyos volt, amikor megszegte.
Megint kedvenc hentesemtől való a marhahús, még sosem csalódtam, mindig minőségi árut ad.
Szerintem levest főzni a világ legegyszerűbb dolga, nem is vágytam másra most, mint egy láblógatós ebédre.
Kevés zsíron megpirítottam a felkockázott füstölt szalonnát, majd erős tűzön kérget sütöttem a húsdarabokra. Meghintettem sóval, pirospaprikával, belekerült a felaprított hagyma, felöntöttem hideg vízzel és közepes hőn hagytam fődögélni.
Mindeközben felkarikáztam a sárgarépát és a fehérrépát, felkockáztam a krumplit, a zellergumót és a szárát. A zellerleveleket laskára vágtam. 4 gerezd fokhagyma darabolva várta a sorsát még, hogy a levesbe kerüljön.
Közben a hús félig megpuhult, így belezúdítottam a zöldségeket, pár karika csípős zöldpaprikával együtt.
Míg főtt a leves, elkészítettem a csipetkét egy tojás és annyi liszt hozzáadásával, hogy jó kemény tésztát kapjak. A Jingle bell ritmusára meg is csipegettem és a kész levesbe szórtam. Le is lehet ilyenkor már a főzőlapot kapcsolni, éppen elég forró a leves, hogy a csipetkék megfőjenek és a leves felszínére bukdácsoljanak.
Hozzávalók:
Ha tetszett az irományom, csatlakozz a Konyhagyári Capriccio facebook oldalához, le ne maradj a legújabb láblógatós receptekről!