Nosztalgia étel került ma az asztalunkra. Még a 80-as évek elején jártam Krakkóban, ahol először ettem Stroganoff bélszínt. A séf az asztalunknál készítette el a szemünk láttára ezt a pazar ízvilágú ételt. Kedvencünkké is vált. Azóta többször is főztem, leginkább ünnepi alkalmakkor.
Péter szülinapi köszöntése 3. felvonásához ért, nagy a család, nehéz egy napra összeterelgetni őket.
Szerintem ő sem bánta, hogy ismét egy fogára való étellel leptem meg.
A bélszín helyett szűzérméből készült, ami kicsit kedvezőbb árú és mit sem von le élvezeti értékéből.
A Stroganoff titka, hogy minden hozzávalót hasonló méretű csíkokra vágjunk fel.
Elővettem egy mélyebb wokot, a felcsíkozott szűzérmét sötét szójaszószban megforgattam és erős tűzön kevés olajban megpirítottam.
Kiszedtem egy tálba.
Majd következett a gomba. Ezt is erős tűzön pirítottam. Fontos, hogy ne főjön, hanem piruljon.
Ezt is kiszedtem egy tálba.
Jöhet a szalonna. Miután kisült a zsírja, hozzáadtam a hagymát és az uborkát. Puhára pároltam.
Visszatettem a húst és a gombát a wokba, vadfűszer keverékkel megszórtam, borsoztam, pár kocka piros kaliforniai paprikát dobtam rá és lassú tűzön összepároltam őket egy pohárka fehérbor társaságában.
Végül főzőtejszínt öntöttem bele és összeforraltam.
Burgonyakrokett volt a köret hozzá.
Hozzávalók 4 főre:
Ha tetszett az irományom, csatlakozz a Konyhagyári Capriccio facebook oldalához, le ne maradj a legújabb láblógatós receptekről!