Körömpörkölt, az örömpörkölt

Gyerekkoromat idézi fel mindig, ha körömpörkölt készül nálunk. Édesanyám sokszor ezt tett a szombati ebédlőasztalra. 

Sikerült épp azt az ízt a számban éreznem, ahogy drága mamili készítette. Isten éltesse őt még jó sokáig. A napokban tölti be 86. életévét.😍

Édesanyámmal karonülős koromban

A sokat emlegetett kedvenc boltomban épp csirkealkatrészek után kutakodtam, amikor a gyönyörűen tisztított sertéskörmökre bukkantam Édesem és jómagam legnagyobb örömére.

A másfél kilós doboz máris a bevásárló kocsiban landolt, hogy egy jó ragacsos, kicsit csípős pörkölt készüljön belőle.

A hagymákat zsírban puhára pároltam és a felerősített tűzön a körmöket kicsit megkapattam. Lehúztam a lapról és alaposan megszórtam édesnemes fűszerpaprikával. Meg is sóztam, köménymag is került bele és felöntöttem kb. fél liter vízzel és egy decinyi száraz vörösborral.

Lassan rotyogtattam. Eközben a paprikákat, a paradicsomokat és a fokhagymát felapróztam. Nagyjából 2 óra főzés után a zöldségek is belekerültek a fazékba. Az elfővő vizet pótoltam.

További egy óra után a köröm olyan puha lett, hogy szinte levált a csontról.

Ekkor egy tálba szedtem őket, melegen tartottam és a visszamaradt lében a kockára vágott krumplit megfőztem. 

Hozzávalók:

Ha tetszett az irományom, csatlakozz a Konyhagyári Capriccio facebook oldalához, le ne maradj a legújabb láblógatós receptekről! 



Tovább a blogra »