Szívem csücske a vadas. Van pár receptem is a blogomon. Most egy teljesen eltérő elkészítési módot mutatok nektek, mint a megszokott, amit jómagam találtam ki. A végeredmény pazar lett.
A kacsamelleket egy kevés libazsíron egy serpenyőben elősütöttem.
Elővettem egy nagyobb tepsit, a feldarabolt sárgarépa, fehérrépa, hagyma, fokhagyma, zellerszár darabokat beletettem és összeforgattam a sült zsírral. Tetejére ültettem a kacsamelleket, amiket sóztam, borsoztam, babérlevéllel fűszereztem.
Ráöntöttem egy fél pohár száraz vörösbort. Alufóliával lefedtem és 175 fokos, előmelegített sütőben kb. 2 órán át sütöttem. Időnként a pecsenyelével megöntöztem a húsokat.
Szósz:
egy evőkanálnyi lisztet szárazon világosbarnára pirítottam egy serpenyőben, majd a pecsenyelét lassan adagolva, folyamatos keverés mellett hozzáadtam. Annyit, hogy egy selymes állagú szószt kapjak. A sült zöldségek egy részét egy kis vörösborral összeturmixoltam. Adtam hozzá egy kis mustárt, pici cukrot, frissen őrölt feketeborsot. Hozzákevertem a lisztes mártáshoz, egy evőkanálnyi tejfölt adtam hozzá és kis lángon, kevergetve összeforraltam.
Zsemlegombóc, ami inkább galuska, majd megérted, miért:
Ropogósra sütöttem az apróra kockázott bacont. Kiszedtem és a zsírjában megpirítottam a zsemlekockákat. Egy tálba tettem őket és miután kihűltek, egy decinyi tejjel összeforgattam. Hozzáadtam két tojást, egy csipet sütőport és annyi lisztet, hogy galuska állagú tésztát kapjak. Sóztam, borsoztam.
Forrásban levő vízbe egy evőkanállal galuskákat szaggattam. Szerintem így sokkal kevésbé kacifántos, mint gombócokat formázni. Amikor feljöttek a víz tetejére, forró zsírba szedtem őket.
Tálaláskor a kacsamelleket ujjnyi szeletekre vágtam.
Hozzávalók:
A szószhoz:
A zsemlegombóchoz:
Ha tetszett az irományom, csatlakozz a Konyhagyári Capriccio facebook oldalához, le ne maradj a legújabb láblógatós receptekről!