Hogy Stájerországból ered-e vagy köze sincs hozzá, nem sikerült a neten egyértelmű utalást találnom.
Minden esetre a vargabélessel közeli rokonságban van, az kiderült.
Hogy igaz-e székelyföldi eredete, nos, az is vagy legenda vagy valóság.
Minden esetre egy nagyon finom étel, mely egy tartalmas leves után kiváló második fogás lehet.
A recept nem a sajátom, ezért a korrektség kedvéért idézőjelbe tettem. Köszönet érte Dobos Mártának és Csíki Annamáriának. 🤗
Hálás köszönet Drágámnak 😍😍 is, aki volt oly bátor és első ízben elkészítette. Ugye mondanom sem kell, hogy nagyon finomra sikerült.
Épp a második kockát lapátolom befele, miközben a blogot írom.😅
“Hozzávalók:
Elkészítés:
Az áttört túróval, egy tojással és a liszttel, kevés sóval, egy kanál tejföllel gyúrt tésztát készítünk. Gyufaszál vastagságúra kinyújtjuk és egy cm széles csíkokra vágjuk. Sós vízben kifőzzük, utána jól lecsurgatjuk. A vajat a cukorral, a 3 tojás sárgával jól elkeverjük, hozzáadjuk a tejfölt, mazsolát és a tojások felvert habját. A kifőzött tésztát ezzel a keverékkel óvatosan összevegyítjük, zsírral kikent és morzsával meghintett formába öntjük, és forró sütőben pirosra sütjük.
Én sütőpapíros, 20×35-ös tepsibe öntöttem.
200C°-on 35perc, majd 180C°-on további 15perc. Szépen megemelkedik, mikor kikerül a sütőből még rezgős, de nyugi, nem nyers!
Kissé össze is fog esni…de csak minimálisan.”
Ha tetszett az irományom, csatlakozz a Konyhagyári Capriccio facebook oldalához, le ne maradj a legújabb láblógatós receptekről!